Amikor az öngyógyítás a legjobb választás

 amikor az orvostudomány tehetetlen, de nem amiatt, mert halálos kórról van szó, hanem mert a tünetek bizarrak, szokatlanok…. 

 

Ha betegségünk miatt  munkaképtelenné váltunk, akkor nincs sok választásunk: a szokásos betegutat (is) be kell bejárnunk. (betegállomány, táppénz). Ha kórházba kerültünk, akkor is  elveszítjük a választás szabadságát. Ha azonban olyan jellegű a betegségünk, hogy választási lehetőségünk van, akkor ahhoz, hogy jó döntést hozzunk abban, hogy szakemberhez forduljunk (azon belül milyenhez és konkrétan kihez) vagy az öngyógyítás útját válsztjuk, össze kell szednünk egy csomó információt a problémánkkal kapcsolatban. Sok szenvedést takaríthatunk meg magunknak, ha helyesen ítéljük meg, hogy mit tehetünk saját magunk gyógyulásunk érdekében: mind a lehetséges diagnózis feltérképezésével, mind az öngyógyítással való próbálkozással.  Különösen az érthetetlen, furcsa tünetekkel járó állapotok ill. betegségek esetében lehet ez rendkívül hasznos és célrevezető. A cél nyilván az, hogy minél egyszerűbben, minél rövidebb idő alatt megszabadulhassunk a kínzó állapottól. A problémával kapcsolatos információ összegyűjtése nélkül nem vagyunk képesek megítélni, hogy hagyatkozhatunk-e csupán saját magunkra, vagy ha nem, akkor csak tanácsra lesz szükségünk, vagy vizsgálatra vagy kezelésre is szakembertől fogunk-e segítséget kérni.  

 

Az alábbiakban anélkül, hogy belemennék a részletekbe, néhány saját életemből vett példán mutatom be, hogyan jutottam arra a következtetésre, hogy minden lehetőt meg kell tennünk  saját bajaink felderítéséből és kezeléséből való résztvállalás érdekében és ha csak egy mód van rá, akkor nemcsak résztvállalásra kell törekedni, hanem en blok- öngyógyításra.  A kutatáshoz, utánajáráshoz óriási előny az angol nyelvtudás. A sikeres kutakodáshoz az angol nyelvtudáson kívül szükség van arra, hogy kétkedők legyünk, következtetéseinket ne alapozzuk olyan dogmákra, melyeket igaznak feltételezünk csak azért, mert korábban erről valakik meggyőztek bennünket.      

Tudnunk kell azt, hogy pontosan mit akarunk tudni. És persze ügyesen kell  használni a google-t. Amikor én először kerültem olyan helyzetbe, hogy az öngyógyítás maradt az egyetlen lehetőségem, még nem volt sem internet, sem google.

Az 1960-as évek végén, amikor még huszas éveimet tapostam,

olyan furcsa, bizarr tünetekkel járó betegség támadott meg egyik pillanatról a másikra, melynek kapcsán saját bőrömön kitapasztalhattam az orvostudomány megannyi tévedési lehetőségét.  (mondhatom, nem volt kimondottan pozitív élmény). Furcsa betegségem előzménye egy gerincsérv volt, melyet akkor még nem hevertem ki teljes mértékben. Betegségem  tünetei mind a magam, mind környezetem számára rendkívül bizarrak voltak. (Váratlanul lemerevedtem és moccanni sem tudtam, míg fel nem oldódott a merevgörcs. Testem egyszerűen nem engedelmeskedett az akartomnak.) A több évig elhúzódó történet leírását mellőzöm, erről csak annyit, hogy egész fiatalkoromat tönkretette, rengeteg szevedést okozott és gyakorlatilag mind fizikai, mind szellemi értelemben véve munkaképtelenné tett.  Már maga az is egy rémtörténet, hogy milyen károsodásokat szenvedtem el a teljesen elhibázott orvosi kezelések következtében.  Sok hónapot töltöttem el az Idegklinikán, ahol  -szerencsémre – sikerült engedélyt kapnom, hogy a klinika orvosi könyvtárában fordíthassak orvosom számára valami szakanyagot. Kihasználtam a lehetőséget: tudtam, mit és hogyan kell keresnem a polcokon sorakozó orvosi könyvekben. Megállapítottam, hogy a betegségem teljesen egyedi, ilyen ismert betegség nem létezik,   tehát az orvosaimnak semmi esélye, hogy precíz diagnózist állítsanak fel, miután az eredeti tünetek összekeveredtek azokkal, melyeket az invazív vizsgálatok és a hibás kezelések váltottak ki.  (Ugyanis minden vizsgálati eredmény negatív volt, miközben a tünetek egyre bizarabbá váltak.)  Tudtam, hogy amit orvosaim a betegségemmel kapcsolatban gondolnak, annak vajmi kevés köze van a valósághoz és ez nem is lehet is másként.  De már e kutatás előtt is  volt annyi eszem, hogy visszautasítottam egy káros gyógyszer szedését és egy kisebb műtéttel járó vizsgálatba nem egyeztem bele.  Nem volt semmiféle orvosi jellegű képzettségem, csak a józan eszemre hallgattam…

 A könyvtárban végzett kutatásom nyomán felismertem, milyen veszélyeknek vagyok és leszek kitéve, ha én magam nem nézek utána mindennek, amit  orvosaim betegségemmel kapcsolatban gondolnak és ami alapján kezeltek illetve kezelnének.

Az volt a szerencsém, hogy már akkor is szabadon olvastam angolul és németül.

Akkoriban, a hatvanas évek végén még eléggé körülményes volt egy laikus számára hozzáférni olyan szakanyagokhoz, melyekből olyan betegségekről tájékozódhatott, melyek az orvosok számára is nagy fejtörést jelentettek. Azóta már igen sok év telt el, de még most is úgy gondolom, hogy a probléma az volt, hogy  az egyik „meghibásodás” (esetemben a gerincsérv) hozta másikat, közben bizonyos körülmények folytán valamint a hibás kezelések miatt újabb tünetek is beléptek, melyek időben összefolytak a régiekkel (azaz kezdetben külön jelentkeztek, de később egy időben), és ahogyan a tünetek egyre bizarabbá váltak,  egyre csökkent az esély, hogy orvosi segítséggel sikerüljön kilábalnom a betegségemből. Végülis  az egész betegség nem volt más, mint működési hibák egymásra épülése. Ezt tehát már akkor felismertem, és e felismerés elég volt ahhoz, hogy saját magam megtaláljam a megfelelő gyógymódokat azáltal, hogy végiggondoltam, melyik tünet hogyan, mitől, mi miatt alakulhatott ki.  Elég rövid idő alatt lábra álltam a magam által kitalált mozgásterápiával. Voltak tünetek, melyekkel későbben sikerült csak megbirkóznom, de az egész katyvasszal teljes egészében magam birkóztam meg.

 10 évvel később fájni kezdett az egyik csípőm. Évekig kínlódtam vele, nem használt semmi. 24 orvosnál jártam ill. ennyien foglalkoztam velem, de nem találtak semmit és semmi sem segített. Több év után kórházba kerültem. Gerincfestéses röntgen és ct gerincsérvet mutatott.  Az orvosok nem tudhatták, hogy amit látnak, az a 15 évvel korábbi gerincsérv. Úgy vélték, hogy ezt a sérvet műteni sem lehet, örüljek, hogy nem bénultam le, hogy csak csípőfájást okoz.

Biztosan tudtam, éreztem, hogy a gerincbajomnak semmi köze sincs a csípőfájdalmamhoz.  A sántikálástól kiújult a derékfájásom is, sőt valami kőkemény gumó is keletkezett a gerincem mellett, lényegében az fájt. Elmentem egy sportmasszőrhöz azzal a reménnyel, hogy a masszázs majd jót tesz.  Megemlítettem a masszőrnek  a csípőfájásomat, hogy mennyit szenvedek vele és nem találják az okát.  Amire egyetlen orvos sem volt hajlandó, alaposan megnyomkodta a csípőmeg és  eme komplikált vizsgálattal rögtön megtalálta a bajt:  izomcsomó volt a csípőmben. Egyszerűen szétmasszírozta és ezzel a több éves gyötrő fájdalomnak vége lett. A derekamban lévő gumóról nem tudta, mi lehet, elküldött az orthopéd klinikára, de az ottani orvos bevallotta, hogy ilyet még nem látott, nem tudja, mi lehet.  Nos, én tudom: az is izomcsomó, de csontkeménységűvé vált.  Még most is megvan, sőt újabbak is keletkeztek.   

 Folytathatnám a sort: 16 évvel ezelőtt csomót fedeztem fel a mellemben, ami mellráknak bizonyult.  Miután ez kiderült,  megpróbáltam „ezotérikus” módszerekkel (csupán vizualizációval, az un. agykontroll módszer kreatív alkalmazásával) elmulasztani.. 3 hétig nem változott semmi, ezért aztán úgy döntöttem, hogy akkor legyen műtét. A kórházva vonulás előtti napon napon beleadtam az ”önkezelésbe” -apait-anyait, mivel akkor már komolyan meg voltam ijedve. És láss csodát, a csomó pár óra alatt felére zsugorodott. Ezért az orvos által szükségesnek tartott teljes melleltávolításba nem egyeztem bele, csak a csomó eltávolításába.  Ezt bele is írtam a műtéti beavatkozához adandó  nyilatkozatba. Így is történt. Az utókezelést teljesen saját kezembe vettem, a felajánlott sugár- és kemoterápiát elutasítottam, erről is aláírtam egy nyilatkozatot. Ezt nem hebehurgyán tettem, hanem elmentem egy olyan könyvesboltba, ahol orvosi könyveket lehetett böngészni. A könyvekben azt kerestem, hogy vajon ezek a terápiák mennyire hatásosak a kiújulás megakadályozása tekintetében. Amit a könyvekből megtudtam,  annak alapján döntöttem így.  Az orvos megkérdezte, hogy ha az nem kell, amit a kórházi protokoll előír, akkkor mit parancsolok. Felkélszültem: megtudtam, hogy bizonyos fajta daganatsejtek esetében van egy hormontabletta, ami alkalmas a megmaradt ráksejtek elpusztítására.  Kértem egy utólagos vizsgálatot arra, hogy nekem ez jó-e. Elvégezték, kiderült, hogy jó, az orvos felírta. De nem váltottam ki, mert éppen aznap egy cikk került a kezembe, mely erről a gyógyszerről szólt: a cikk szerint mellékhatásként méh vagy méhnyakrákot okozhat.  Így aztán az utókezelésemet teljesen saját kezembe vettem. Akkor még nem volt olyan túl nagy választék (celladam, Béres csepp, C-vitamin, táplálkozás …)

Mindez több mint 16 évvel ezelőtt történt.

 

Férjemen a nyolcvanas években szintén hirtelen egy rendkívül, szokatlan tünetekkel járó betegség tört ki.  Rövidre fogva a dolgot: először egy Tietze szindróma  nevű, szívinfarktust utánozó gyulladásos betegségre gondoltak, majd alapos kivizsgálás után agyvérzésre, kifakadt agyi aneurizmára,  később pedig „vegetatív neurózis”-ra. A kínlódása egy évig tartott. Végül óriási szerencsénkre egy különleges betegségekben járatos  nyugdíjas orvoshoz fordultunk, aki  vizsgálat nélkül, csupán  a tünetek alapján tudta, mi  okozta a tüneteket. Egy enzim hiánya miatt férjem érei áteresztettek valamicske vért, mely az agyvizébe és a gerincfolyadékba szivárgott és irritálta különböző helyeken az idegrendszerét. A gyógyítás egyszerű volt:  polibé és fokhagyma kivonat szedésével lehet pótolni ezt az enzimet.  Férjem 3 hét alatt teljesen meggyógyult. Azóta is szedi ezeket, 25 év óta.

 

Xxxxxxxxxxx

 

Na, mióta van internet, nem ismerek lehetetlent. Persze, nem mondom, hogy a megfelelő öngyógyítási módszer megtalálása könnyű, de nem is nagyon nehéz.

Csak azt kell megtalálni, amit mások már felfedeztek. A beteg csak saját magára vagy szeretteire számíthat abban, hogy az interneten töviről hegyire körüljárjon egy a fentiekhez hasonló rejtélyes kórt. Ezt azonban igazán eredményesen szerintem csak az angolnyelvű google-lal böngészek és angol oldalakkal lehet megcsinálni. Én, amikor keresgélek,  igyekszem átfogóan megérteni a rejtélyes testi és lelki betegségtünetek hátterét, a gyógyítás-gyógyulás mechanizmusait. Ma már elég jól értem, hogy milyen tényezőktől függ a siker.

Nem egyszerű dolog ezt megérteni: sokszor banális nyavalyák makacsul ellenállnak, máskor rendkívül súlyos halálos kórságokat sikerül ripsz-ropsz  egészen egyszerűnek látszó módon meggyógyítani. Ha még nem tetted, olvasd  el erről szóló cikkeimet a http://paragyogyitas.hupont.hu  honlapomon. A spirituális gyógyítás módszerei c. írásomat, meg a többit….

 

Az utóbbi két évben (2011 és 2012) a következő makacs illetve  nem típusos nyavalyákból sikerült orvos nélkül, „önerőből” kigyógyulni annak köszönhetően, hogy a neten utánanéztem és megtaláltam a megoldást.

 

Makacs csalánkiütés, mely testem különböző részen újra és újra felütötte a fejét. Ingával történő kérdezgetéssel kiderült, hogy a legutóbb kiválasztott új mosószer volt a bűnös. Mosószert váltottam, de hiába… Hetekig nem múlt el. Ekkor találtam egy fórum beírást, miszerint a mosószer okozta csalánkitüés csak akkor múlik el, ha az ember vagy 6 hétig egyáltalán nem használ a mosáshoz mosószert. Valóban:  úgy 3 hét után kezdett javulni, majd elmúlt.

 

Férjem hirtelen kapott egy isiászhoz hasonló lábfájást.  Isiász ügyben profi vagyok, mivel nekem is volt, tudom, milyen érzés. Biztos voltam benne, hogy hogy ha orvoshoz megy, akkor elküldik valamilyen képi vizsgálatra, majd isiászként próbálják kezelni, ami nem fog használni, mivel ez nem az.  A messzi rendelőbe való mászkálástól csak rosszabbul lesz. Internetes kutatás, melynek eredményeképpen megtaláltam a diagnózist, mely teljes mértékben illett a férjem lábfájdalmára. Erről csak annyit, hogy angolul pszeudo, azaz ál-isiásznak nevezték el ezt a fura tünetet, és hogy az esetek állítólag 95%-ában  nem a gerinctől van.  Az idegeket ugyanis nemcsak a csigolyák elcsúszásai vagy gerincsérv nyomhatja, hanem a fenékizmok valamelyikének összehúzódása és más helyeken lévő szöveti elváltozások is. Sőt, az is gyakran előfordul, hogy a gerinc olyan képet mutat, hogy valóban lehetne attól is, de mégsem attól van.  Férjem a biztonság kedvéért mégiscsak volt orvosnál, csináltak mri-t. A gerincével valóban sok baj van, elég vésztjósló volt a lelet, az orvosa szerint attól volt a lábfájása. Én azonba meg voltam győződve, hogy nem attól volt.  Végül Amerikából megrendeltem egy kézikönyvet, amely leírja, hogy mely tünetek esetében milyen pontokat kell nyomogatni. A kezelést napi többször kell csinálni (1-1 kezelés 1-2 percet vesz igénybe.) A gyógymód neve: triggerpont terápia. Rövid idő alatt telljesen elmúlt ez a kínzó és titokzatos, rohamszerűen jelentkező  lábfájás.  

 

Érdemes ezt az egész területet felfedezni, (trigger point therapy, myofascial. Pain syndrome (MFP) és FMS, ami a fibromyalgia rövidítése))  magyarul is vannak már fordítások a témában.  Férjemmel egyidejűleg nekem magamnak is szükségem volt erre tudásra, mert engem is elkapott valamilyen furcsa nyavalya.   Én bizony nem mentem orvoshoz, mert biztos voltam benne, hogy hiába mennék…Tüneteim ugyanis annyira bizarrak voltak, hogy az még nekem magamnak is hihetetlen volt.  Mintha egy kapcsolóval irányították volna a dolgot: hol hirtelen minden izületem elkezdett tompán sajogni, plusz testem változó pontjaiba metsző, éles fájdalom hasított, ami azonban nem állt ki, hanem ottmaradt.) (fejemben kívül, lábamban, vállam környékén, fenékizmaiban, karjaimban). Aztán hirtelen kikapcsolt az egész és megszünt a fájdalom.  Éjjel vagy reggel is rámjött, nyugalmi helyzetben és mozgás közben is.  Az MFP és a FMSnek nevezett szindrómákban az a ravaszság, hogy hiába vizsgálják, mitől lehet és mitől súlyosbodik, az esetek nagy többségében semmiféle elváltozást nem tudnak kimutatni orvosi vizsgálati módszerekkel.  Ha az orvos nem tudja, mivel áll szemben, akkor csak hatástalan gyógyszereket, fájdalomcsillapítókat írhat fel. A triggerppontok nyomogatása azonnali hatást produkál. Én is meggyógyultam, hálistennek…

 

A következő is velem esett meg: ezév áprilisában egy ártalmatlannak tűnő  légúti fertőzésből visszamaradt egy arcüreg- orrmelléküreggyulladás, mely krónikussá vált.  Ez azzal jár,  hogy az embernek állandóan bedugul az orra, nagy nyomást érez az orrában és a megdagadt nyálkahártyában boldogan tenyésznek a baktériumok, melyek fenntartják a dugulást. Ez egy olyan ravasz betegség,melyet szinte lehetetlen megyógyítani, mert folyton kiújul.  Már szinte mindent tudtam róla. Ismertem a kolloid ezüst baktericid hatását, de hiába fecskendeztem az orromba, nem használt. Aztán végül a neten megtaláltam a titok nyitját: azt, hogyan kell használni ezt a szert erre a betegségre.  Csak egy egyszerű trükkről van szó: valamennyi ideig hátra kell hajtani a fejet, aztán előre, majd függőlegesen és meg van adva, hogy időben hogyan, hányszor stb.  Amikor így csináltam,  azonnal javulni kezdett és 10 nap alatt teljesen elmúlt.  Több mint 7 hónapig vesződtem vele, de van, aki évekig….   

 

Xxx

 

Az interneten kívül számomra legnagyobb segítség  az „ingázás” (browsing).  Az ingázáshoz nem szükséges tanfolyamot végezni.  Az ingázásban a legkönnyebb rész annak begyakorlása, hogy az inga működjön a kezünkben.  A nehezebb rész az intelligens kérdezés, a kérdés jó, egyszerű, konkrétságra törő megfogalmazása. A játékszabályok ugyanazok, mint a barkóba játékban. Nincs lehetetlen: mindent megtudhatunk.   Az inga (cérnán lógó kulcsocska) segítségével   meg tudom nézni, hogy ha ugyanarra a problémára többféle szer kapható, személy szerint nekem melyik a legjobb, hogy az élelmiszerek nem tartalmznak-e káros anyagokat, vagy bármi egyebet.

 

Ha írásaim tetszettek, rendeld meg a könyvemet, írj e-mailt. Ha kérdésed van,  akkor is!

sysmus@t-online.hu  

 

Nevezz csak Sysmus-nak.     

 

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Amikor az öngyógyítás a legjobb választás
Paragyógyítás=spirituális gyógyítás - © 2008 - 2024 - paragyogyitas.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat